Most, hogy megyünk, volt mit kiraknunk nekünk is… A hónapok során baromi sok kacatot összehordtunk a mi kis lakunkba. Nem volt nehéz, itt Bondin szinte mindenki csak átutazik, hónapokat, pár évet marad, és amikor lelép, kidob mindent, ami fölös súly lehet. Elég jó dolgokat hajigálnak ki méghozzá. Tiszta őrület…
Ruha-fa
Szóval kipakoltuk amink van, és vártunk. Pár nappal előtte kiplakátoltuk a környéket a neves eseményről. Sajnos nem túl jó napra időzítettünk (nem volt más választás), kedden tartottuk, mivel hétvégén mindig dolgozunk. Volt pár alkalom, amikor szabadok voltunk, de akkor meg persze esett… Szóval keddhez mérten egy ember per órával repesztettünk, és minden elhaladó elég közömbösnek nyilvánult. Pedig olyan szépen teleaggattam a fákat ruhával, hogy az csuda. Páran kívántak azért sok szerencsét (deédesek). Ja és mindehhez hozzá kell tenni, hogy elég csendes utcában lakunk, nem az a pörgös túrista-lakta rész.
Tessék, mi kéne?
Van itt kalap dögivel!
Nade aztán délután felé kicsit felpezsdült a környék (2ember/óra) és megjelent az első vásárlónk, egy cseppet kettyós nőci. Rácuppant a (roppant ronda) ékszerekre. Végig próbálgatta mindet, aztán vett egy marékkal belőlük. Közben pedig azt ismételgette, hogy jaj hát neki de husosak az ujjai, nade nolám ezek a gyűrűk mégis rájukmennek, nohát vesz pár nyakláncot a kisunokáinak is, szeretik ők az ilyesmi nájszos dolgokat, ugye milyen csodálatos ötlet ez? Ezt a gondolatsort úgy háromszor levezette próbálgatás közben, aztán távozott a zsákmánnyal. Következő vevő egy kismama volt bébivel, vett pár ruhát a férjének (2dolcsi per darab, tessék csak tessék!), ő is boldogan távozott. Végezetül pedig eladtunk még egy ruhát egy kis fura pánklánynak.
Mindeközben találkoztunk az új szomszédainkkal, végignéztük, ahogy a szomszéd szomszédja is épp költözik be, és a kanapécipelés kicsit balul sül el (zuhant egy emeletnyit lefele a lépcsőn). Na de azért mind egyben maradtak, és a kanapé is megúszta némi zúzódással. Jaa és amikor benéztünk az új szomszédsághoz, megtaláltuk Spanglit, az elveszett kőkutyát, akit (mint kiderült) az előző szomszédok (írek, ehhh) raboltak el. Arcátlanság. Az új lakók kicsit kezelésbe vették a kutyust. Spangli azóta fekete és piros a szeme. Tollakat is növesztett. De ne ijedjetek meg, ez azt jelenti, hogy szebb mint újkorában! (és még nincs is kész)
Spangli egy kis arcfelvarráson esett át
Na lényeg a lényeg, hogy nem zártunk zéróval és szép napos időnk volt. Este pedig, mintha csak az égből pottyant volna, megjelent José, Maja munkatársa, nagyon tündér egy emberke. Összeraktuk a megmaradt tonnányi holmit, bezsákoltuk, bedobtuk José kocsijába és elvittünk a legközelebbi templomhoz. Vannak kitéve sokfelé adománygyűjtő ládák, itt is van egy, szépen feltöltöttük. Már ezért megérte...
Ugye milyen jófejek vagyunk?
Hiányozni fogsz 65!
báá, énis elbucsuzom! nagyon jol neztetek ki, ha gazdag helyi bacsi lettem volna tuti tamogatom ezeket a lokott magyar utigroovy formakat :)
VálaszTörlés