Igenigen, nem vagyok valami szorgalmas blogíró. Nade majd hazafelé, meglátjátok!
Mióta hazament Simi, nemigen volt kedvem irogatni... Ráadásul több mint egy hónapig minden nap esett az eső. Elég lehangoló tud lenni.. (Tudom otthon is hasonló a helyzet sajnos, sőt)
De nyugi, most végre megint süt a nap. Tél van, napközben 19fokkal. Kellemes...
Simi ruhái a szárítón pihentek hetekig. Sose voltak még ilyen tiszták
Ja és az a szomorú dolog történt, hogy Toszfej (=landlord) elvitte a kőkutyánkat, Spanglit. Tuttira ő volt, mert megirigyelte. Nézd, a képen még láthatod, őrzi a ruhákat szépen
Ja és az a szomorú dolog történt, hogy Toszfej (=landlord) elvitte a kőkutyánkat, Spanglit. Tuttira ő volt, mert megirigyelte. Nézd, a képen még láthatod, őrzi a ruhákat szépen
Nade Simi miért is hagyott itt minket? Én biza nem mondhatom el, kérdezzétek őt, hiszen otthon van.
A Café Zsivágóban például igen gyakran megfordul, simítja a billentyűket. Füleld meg!
(böpö Paulay Ede ucca 55)
Azóta kedves kis újzélandi barátunk, Szemcsi (8dioptria) is elhagyta a kecót (tényleg mint egy kiszavazósó). Sajnos nem váltunk el túl barátságosan, mivel lopott a kis hobbitja. Igen, és hordta a cuccainkat kérdés nélkül. (Tudod, mint a Hófehérkében: "Ki alszik az ágyacskámban?" "Ki evett a tányérkámból?") Használta a laptopunkat és csórta a netet. Eltűnt pénz, táska.
A táska eltűnése volt a legrejtélyesebb eset.
Egyik este mindannyian itthon voltunk (Maja, Bálint, jómagam Nusi meg a kisköcsög), táska a nappaliban a kanapén. Benne a teleobink, kis pénz, kulcsok és egyéb pótolhatatlan személyes tárgyak. Késő este Maja nyúlna a táskához, hogy kivegye a kulcsát, de az nincsen sehol. Nézi mindenhol, hátha odébtette valamikor. semmi. Elkezdjük keresni égen-földön a cuccot. Az újzélandi is keres. Jó színész. De a táska nincs meg. Kész, vagy lába nőtt és elmászott, vagy valaki elvitte. Nézzük csak, az a mi övtáskánk volt Bálinttal, benne Bálint obija, Maja kulcsai (aznap ő használta), tehát nyilván nem lopjuk el magunktól a saját cuccainkat.
Szemcsi maradt hátra. Volt a drágának egy szokása, hogy kijár a lakásból a kertbe cigizni. Egy megoldás maradt, kivitte magával akkor. Nem térünk észhez, lehet ez? Ekkor áll össze a kép, hogy az eltűnt pénzekhez is tuti köze van (mindig csak kis pénz tűnt el, nem az összes, azt hittük elszámoltuk). Nem tudtuk mihez kezdjünk. Nem bírtuk meggyanúsítani. Nem hittük el. Ilyen szar szitut...
Éjszaka Bálinttal nem bírtunk aludni, kimentünk és végignéztük a környéket, hátha Szemcsike eldugta valahova a zsákmányt, hogy majd másnap elpasszolja. Semmi.
Másnap este a gyerek hazaért melóból és nekiszegeztük a kérdést. Tagadott. Mondtuk hogy legjobb lesz, ha kiköltözik ezek után, nincs kedvünk egy szarkával lakni, nem érezzük magunkat biztonságban. Sírt! Őszintén! Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ő tette. Túl jó színész. Hjaj, itt álltunk hárman és nem tudtuk mi van. A gyerek meg közben hajtogatta, hogy nem ő volt, és keressünk tovább és ő maradni akar, mert szeret minket. (hozzátenném, hogy nincsenek igazán barátai, csak a cigije)
Azt a küszködést mire kiraktuk...
És én a mai napig is csak 99%ra mondom, hogy ő volt. Ott van az az 1%, a megmagyarázhatatlan, ami csiklandozza az agyamat, amikor erre az egészre gondolok. egy kis fekete lyuk. és benne ott csücsül a táska.
Nade nem vesztegethettük az időt, új lakótárs kellett. Gyorsan találtunk is egy aranyost, 21 éves francia fiú, Julien. Na ez kedves fajta, kicsit sem gyanús, nem büntetett előéletű és szerencsére aktív. Érts: jön-megy, mocorog, nézelődik, nem úgy mint az előző, aki csak a tévét bámulta meg a cigi végét, hogy rendesen ég-e.
Múlt vasárnap például bementünk együtt este a citybe, mert fényfestős fesztivál van most.
Minden este kipingálják fénnyel az Operát meg egy csomó középületet a belvárosban, a nép meg csak hömpölyög.
Az Opera alagsorában ugrabugrálunk a francival. Kerestünk egy kiállítást, de nem találtuk meg.
St. Mary Cathedral mindenféle színben pompázik
Volt a Harbour Bridge-nél egy előadás a vízen. A Sydneyt egykoron felfedezőkről szólt, de kissé zavaros volt. Szóval nem mondom, hogy hanyatt estem, de mint esemény jó volt.
Egy óriási vitorlás érkezett az öbölbe, ez is az előadás része volt
Utána benéztünk az MCA-be, ez az itteni kortárs múzeum. Volt egy rövidke kis koncert, ahol az egyik fijú csak úgy szívta magába a zenét. Nézd
Az új Neuron című szobor az MCA előtt terpeszkedik
Van most egy másik nagyon jó fesztivál is, a legfőbb színtere a Kakadu sziget, ahová ingyen kivisz a komp. Van itt mindenféle kiállítás, filmek, installációk, képek szobrok. A napokban kukkolom és mesélek.
Addigis nézzétek: http://www.biennaleofsydney.com.au/
A legfontosabbat hagytam a végére: 3 hét múlva lesz az utolsó munkanapom, másnap pedig repülünk Bálinttal Darwinba. Onnan át Dilibe, ami East Timor fővárosa.....és kezdődik a nagy út, amit már olyan rég tervezünk. Addig viszont még nagyon sok mindent el kell simítani, az idő meg repül. Három hét az semmi! Addig még a biciklimet is el kell adnom....brühühü, szívem megszakad, de túl drága lenne hazavinni. Ilyen az élet.
De ez majd kárpótol....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése