garage sale

 Jó kis móka egy garage sale. Kiülsz a házad elé, kipakolod a megunt holmit és vársz. Emberek jönnek-mennek, bele-beletúrnak, némelyik vesz is valamit. Te meg elégedetten hunyorogsz a napsütésben a kis foteledből. Elégedett a vásárló is, mert elég jó dolgokat lehet halászni ilyenkor potom összegekért.

Most, hogy megyünk, volt mit kiraknunk nekünk is… A hónapok során baromi sok kacatot összehordtunk a mi kis lakunkba. Nem volt nehéz, itt Bondin szinte mindenki csak átutazik, hónapokat, pár évet marad, és amikor lelép, kidob mindent, ami fölös súly lehet. Elég jó dolgokat hajigálnak ki méghozzá. Tiszta őrület…

Ruha-fa

Szóval kipakoltuk amink van, és vártunk. Pár nappal előtte kiplakátoltuk a környéket a neves eseményről. Sajnos nem túl jó napra időzítettünk (nem volt más választás), kedden tartottuk, mivel hétvégén mindig dolgozunk. Volt pár alkalom, amikor szabadok voltunk, de akkor meg persze esett… Szóval keddhez mérten egy ember per órával repesztettünk, és minden elhaladó elég közömbösnek nyilvánult. Pedig olyan szépen teleaggattam a fákat ruhával, hogy az csuda. Páran kívántak azért sok szerencsét (deédesek). Ja és mindehhez hozzá kell tenni, hogy elég csendes utcában lakunk, nem az a pörgös túrista-lakta rész.

 

Tessék, mi kéne?

Van itt kalap dögivel!

Nade aztán délután felé kicsit felpezsdült a környék (2ember/óra) és megjelent az első vásárlónk, egy cseppet kettyós nőci. Rácuppant a (roppant ronda) ékszerekre. Végig próbálgatta mindet, aztán vett egy marékkal belőlük. Közben pedig azt ismételgette, hogy jaj hát neki de husosak az ujjai, nade nolám ezek a gyűrűk mégis rájukmennek, nohát vesz pár nyakláncot a kisunokáinak is, szeretik ők az ilyesmi nájszos dolgokat, ugye milyen csodálatos ötlet ez? Ezt a gondolatsort úgy háromszor levezette próbálgatás közben, aztán távozott a zsákmánnyal. Következő vevő egy kismama volt bébivel, vett pár ruhát a férjének (2dolcsi per darab, tessék csak tessék!), ő is boldogan távozott. Végezetül pedig eladtunk még egy ruhát egy kis fura pánklánynak.

Mindeközben találkoztunk az új szomszédainkkal, végignéztük, ahogy a szomszéd szomszédja is épp költözik be, és a kanapécipelés kicsit balul sül el (zuhant egy emeletnyit lefele a lépcsőn). Na de azért mind egyben maradtak, és a kanapé is megúszta némi zúzódással. Jaa és amikor benéztünk az új szomszédsághoz, megtaláltuk Spanglit, az elveszett kőkutyát, akit (mint kiderült) az előző szomszédok (írek, ehhh) raboltak el. Arcátlanság. Az új lakók kicsit kezelésbe vették a kutyust. Spangli azóta fekete és piros a szeme. Tollakat is növesztett. De ne ijedjetek meg, ez azt jelenti, hogy szebb mint újkorában! (és még nincs is kész)

 Spangli egy kis arcfelvarráson esett át

Na lényeg a lényeg, hogy nem zártunk zéróval és szép napos időnk volt. Este pedig, mintha csak az égből pottyant volna, megjelent José, Maja munkatársa, nagyon tündér egy emberke. Összeraktuk a megmaradt tonnányi holmit, bezsákoltuk, bedobtuk José kocsijába és elvittünk a legközelebbi templomhoz. Vannak kitéve sokfelé adománygyűjtő ládák, itt is van egy, szépen feltöltöttük. Már ezért megérte...

 Ugye milyen jófejek vagyunk?

Hiányozni fogsz 65!

edvárd mozaik

Majd ha hazamegyünk, desokminden eszembe fog jutni ezekről az apró kis részletekről...
íme edvárd a lak darabokban:

eladtam zsiványt

Ez gyorsan ment, már meg is vette egy vicces kis dél-koreai forma a bicómat. És a legjobb az egészben, hogy jóval többért adtam el, mint amennyiért vettem...ja, és kötöttünk "szerződést", hogy használhatom, amíg még itt vagyok. ájh, hiányozni fog...

Nem vihetlek el a tengerentúlra, értsd meg!

faszorrú gomba

Az úgy kezdődött, hogy először a chef utált. Mert hibáztam, mert nem értettem néha a rendeléseket, se azt a pötyögős masinát, amit most már csukott szemmel is használok ha kell. (különbenis, mi a tosz az a poached egg??)

Folyton azzal fenyegetett, hogy levágja az ujjacskáimat. Aztán belejöttem a dolgokba, ő meg megkedvelt. Nemrég kiderült, hogy nemsoká elmegyek és sohha többbbet nem jövök vissza...és akkor elszomorodott.

Három napja kezdődött, hogy minden nap borsot tör az orrom alá. Persze csupa kedvességből.

1. A konyha 4kor zár, én meg mindig 5ig vagyok... Végeztem, megyek a biciglimhez a parkolóba, mellette a kis gumicsizmáim várnak hűségesen (esős idők). Átcserélem a cipőm, dugom bele a lábam a gumicsizmába, éss...valami nem stimmel. Van benne valami. Egy TOJÁS! Rögtön tudtam, hogy ő volt. Persze sikeresen összetörtem. Volt a másikban is egy, de az épségben megúszta. Egész úton hazafele röhögtem..

2. Ebédre kaptam egy tojásembert a tányéromra, és egész nap scrambled-nek szólítgattak. Aztán munka után most már óóvatosan közelítettem a bicómhoz. Találtam is az egyik bowdenemen egy kis kolbászvéget. Jaj de aranyos. Aztán hopp, volt még egy a bukómban is. nyehe

3. Ma mondtam neki, hogy akkor ha így állunk minden napra kérek valami meglepit. De lehetőleg használhatót, hogy utána felhasználhassam vacsira. Nahát, kaptam is mára egy óóriási FASZORRÚ GOMBÁT!

Igazán köszönöm, alig várom a holnapi kinder surprise-om!

Ja, egyébként ne higgyétek, hogy nem fogok "bosszút" állni, csak megvárom, amíg elül a gyanakvása.

Addig is válogatott szivatós ötleteket várok!

Le a töredezett hajvégekkel!

Mit nekünk fodrász!....drága mulatság az. Majd otthon, addig meg marad a svájcibicska..

fodrászok rémálma, de azért jólett, na

szabad kedd

Ugyebár általában úgy jött ki a beosztásunk Bálinttal, hogy kedd-szerdán szabadok voltunk. Na most sajna csak a kedd jutott együtt, de sebaj.

Kora reggel lementünk Tamaramára. Jött a franci is, meg egy haverunk Stirlic. Ők szörföztek én meg fotóztam. Hullám sajna nem volt, de azért ők hősiesen próbálkoztak. A part csodás volt, mint mindig. Immádom tamarát Tamaramát!

Julien próbál bejutni a vízbe. Itt Tamaramán nem beúszni szokás, mert nagy az áramlás, hanem oldalról beugranak a sziklákról. Nem mindig könnyű vállalkozás...

Újabb körre indulnak

Három a szörf

Merész dolog ez mondom, meg kell gondolni..

Utána összeszedtük magunkat Bálinttal és irány a citi. Indiai vízumot próbáltunk intézni, még épphogy időben. De meglesz, minden klappolni fog, úgyám.

Ezek után felkutattuk az ingyenes kompot, ami kivisz a Kakadu szigetre, ahol mindenféle kiállítások zajlanak.
http://www.bos17.com/

Minden hangárban valami meglepi

Para kis alagút...

Ezen a szigeten régen hajókat gyártottak, ennek megfelelően tele van mindenféle rozsdás dirib darabbal, gyárépületekkel, hangárakkal. Elvarázsolt egy hely. Olyan mintha egy halom (régi) Tűzrakteret zsúfoltak volna össze egy szigetre. És pluszba minden épületbe rejtettek valami meglepit. Keresd meg mind! Órákig el tudtam volna még ott kószálni, de sajna az utolsó komp fél6kor ment, lépni kellett. Bár ha az ember ott akar maradni igen könnyű megoldani, ez a hely csupa rejtekhely. Mekkora bújócska partit lehetne itt rendezni! Mekkora partit lehetne itt rendezni!!! Állítólag szoktak néha.....olyan kár, hogy nem most, lehetne ott a búcsúbulink Sydneytől...hmm

A háttérben felsejlik a city

tésztaszűrő installáció

árulom zsiványt...

de nehéz ez, jaj jaj jaj

(nem lehetne esetleg mégis csak, valamilyen úton-módon, netalántán....megtartani?...)

szánom bánom

Igenigen, nem vagyok valami szorgalmas blogíró. Nade majd hazafelé, meglátjátok!

Mióta hazament Simi, nemigen volt kedvem irogatni... Ráadásul több mint egy hónapig minden nap esett az eső. Elég lehangoló tud lenni.. (Tudom otthon is hasonló a helyzet sajnos, sőt)

De nyugi, most végre megint süt a nap. Tél van, napközben 19fokkal. Kellemes...

Simi ruhái a szárítón pihentek hetekig. Sose voltak még ilyen tiszták
Ja és az a szomorú dolog történt, hogy Toszfej (=landlord) elvitte a kőkutyánkat, Spanglit. Tuttira ő volt, mert megirigyelte. Nézd, a képen még láthatod, őrzi a ruhákat szépen

Nade Simi miért is hagyott itt minket? Én biza nem mondhatom el, kérdezzétek őt, hiszen otthon van.

A Café Zsivágóban például igen gyakran megfordul, simítja a billentyűket. Füleld meg!

(böpö Paulay Ede ucca 55)

Azóta kedves kis újzélandi barátunk, Szemcsi (8dioptria) is elhagyta a kecót (tényleg mint egy kiszavazósó). Sajnos nem váltunk el túl barátságosan, mivel lopott a kis hobbitja. Igen, és hordta a cuccainkat kérdés nélkül. (Tudod, mint a Hófehérkében: "Ki alszik az ágyacskámban?" "Ki evett a tányérkámból?") Használta a laptopunkat és csórta a netet. Eltűnt pénz, táska.

A táska eltűnése volt a legrejtélyesebb eset.

Egyik este mindannyian itthon voltunk (Maja, Bálint, jómagam Nusi meg a kisköcsög), táska a nappaliban a kanapén. Benne a teleobink, kis pénz, kulcsok és egyéb pótolhatatlan személyes tárgyak. Késő este Maja nyúlna a táskához, hogy kivegye a kulcsát, de az nincsen sehol. Nézi mindenhol, hátha odébtette valamikor. semmi. Elkezdjük keresni égen-földön a cuccot. Az újzélandi is keres. Jó színész. De a táska nincs meg. Kész, vagy lába nőtt és elmászott, vagy valaki elvitte. Nézzük csak, az a mi övtáskánk volt Bálinttal, benne Bálint obija, Maja kulcsai (aznap ő használta), tehát nyilván nem lopjuk el magunktól a saját cuccainkat.

Szemcsi maradt hátra. Volt a drágának egy szokása, hogy kijár a lakásból a kertbe cigizni. Egy megoldás maradt, kivitte magával akkor. Nem térünk észhez, lehet ez? Ekkor áll össze a kép, hogy az eltűnt pénzekhez is tuti köze van (mindig csak kis pénz tűnt el, nem az összes, azt hittük elszámoltuk). Nem tudtuk mihez kezdjünk. Nem bírtuk meggyanúsítani. Nem hittük el. Ilyen szar szitut...

Éjszaka Bálinttal nem bírtunk aludni, kimentünk és végignéztük a környéket, hátha Szemcsike eldugta valahova a zsákmányt, hogy majd másnap elpasszolja. Semmi.

Másnap este a gyerek hazaért melóból és nekiszegeztük a kérdést. Tagadott. Mondtuk hogy legjobb lesz, ha kiköltözik ezek után, nincs kedvünk egy szarkával lakni, nem érezzük magunkat biztonságban. Sírt! Őszintén! Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ő tette. Túl jó színész. Hjaj, itt álltunk hárman és nem tudtuk mi van. A gyerek meg közben hajtogatta, hogy nem ő volt, és keressünk tovább és ő maradni akar, mert szeret minket. (hozzátenném, hogy nincsenek igazán barátai, csak a cigije)

Azt a küszködést mire kiraktuk...

És én a mai napig is csak 99%ra mondom, hogy ő volt. Ott van az az 1%, a megmagyarázhatatlan, ami csiklandozza az agyamat, amikor erre az egészre gondolok. egy kis fekete lyuk. és benne ott csücsül a táska.

Nade nem vesztegethettük az időt, új lakótárs kellett. Gyorsan találtunk is egy aranyost, 21 éves francia fiú, Julien. Na ez kedves fajta, kicsit sem gyanús, nem büntetett előéletű és szerencsére aktív. Érts: jön-megy, mocorog, nézelődik, nem úgy mint az előző, aki csak a tévét bámulta meg a cigi végét, hogy rendesen ég-e.

Múlt vasárnap például bementünk együtt este a citybe, mert fényfestős fesztivál van most.

www.vividsydney.com

Minden este kipingálják fénnyel az Operát meg egy csomó középületet a belvárosban, a nép meg csak hömpölyög.

Az Opera alagsorában ugrabugrálunk a francival. Kerestünk egy kiállítást, de nem találtuk meg.

St. Mary Cathedral mindenféle színben pompázik

Ott virít az Opera a háttérben

Volt a Harbour Bridge-nél egy előadás a vízen. A Sydneyt egykoron felfedezőkről szólt, de kissé zavaros volt. Szóval nem mondom, hogy hanyatt estem, de mint esemény jó volt.

Egy óriási vitorlás érkezett az öbölbe, ez is az előadás része volt

Utána benéztünk az MCA-be, ez az itteni kortárs múzeum. Volt egy rövidke kis koncert, ahol az egyik fijú csak úgy szívta magába a zenét. Nézd

 

Az új Neuron című szobor az MCA előtt terpeszkedik

Van most egy másik nagyon jó fesztivál is, a legfőbb színtere a Kakadu sziget, ahová ingyen kivisz a komp. Van itt mindenféle kiállítás, filmek, installációk, képek szobrok. A napokban kukkolom és mesélek.

Addigis nézzétek: http://www.biennaleofsydney.com.au/

A legfontosabbat hagytam a végére: 3 hét múlva lesz az utolsó munkanapom, másnap pedig repülünk Bálinttal Darwinba. Onnan át Dilibe, ami East Timor fővárosa.....és kezdődik a nagy út, amit már olyan rég tervezünk. Addig viszont még nagyon sok mindent el kell simítani, az idő meg repül. Három hét az semmi! Addig még a biciklimet is el kell adnom....brühühü, szívem megszakad, de túl drága lenne hazavinni. Ilyen az élet.

De ez majd kárpótol....