Az úgy kezdődött, hogy először a chef utált. Mert hibáztam, mert nem értettem néha a rendeléseket, se azt a pötyögős masinát, amit most már csukott szemmel is használok ha kell. (különbenis, mi a tosz az a poached egg??)
Folyton azzal fenyegetett, hogy levágja az ujjacskáimat. Aztán belejöttem a dolgokba, ő meg megkedvelt. Nemrég kiderült, hogy nemsoká elmegyek és sohha többbbet nem jövök vissza...és akkor elszomorodott.
Három napja kezdődött, hogy minden nap borsot tör az orrom alá. Persze csupa kedvességből.
1. A konyha 4kor zár, én meg mindig 5ig vagyok... Végeztem, megyek a biciglimhez a parkolóba, mellette a kis gumicsizmáim várnak hűségesen (esős idők). Átcserélem a cipőm, dugom bele a lábam a gumicsizmába, éss...valami nem stimmel. Van benne valami. Egy TOJÁS! Rögtön tudtam, hogy ő volt. Persze sikeresen összetörtem. Volt a másikban is egy, de az épségben megúszta. Egész úton hazafele röhögtem..
2. Ebédre kaptam egy tojásembert a tányéromra, és egész nap scrambled-nek szólítgattak. Aztán munka után most már óóvatosan közelítettem a bicómhoz. Találtam is az egyik bowdenemen egy kis kolbászvéget. Jaj de aranyos. Aztán hopp, volt még egy a bukómban is. nyehe
3. Ma mondtam neki, hogy akkor ha így állunk minden napra kérek valami meglepit. De lehetőleg használhatót, hogy utána felhasználhassam vacsira. Nahát, kaptam is mára egy óóriási FASZORRÚ GOMBÁT!
Igazán köszönöm, alig várom a holnapi kinder surprise-om!
Ja, egyébként ne higgyétek, hogy nem fogok "bosszút" állni, csak megvárom, amíg elül a gyanakvása.
Addig is válogatott szivatós ötleteket várok!
Nemrég kiderült, hogy nemsoká elmegyek és sohha többbbet nem jövök vissza...és akkor elszomorodott.
VálaszTörlésHova?