Eme jeles napon megérkeztünk a Sydney nevű pálmaházba. Mégpedig aképp, hogy kicseleztük a természetet, és 27 óra alatt már itt is voltunk a télből a nyárban. Útközben volt egy kis tavaszunk Rómában, előnyár Hongkongban, bár ott nem nagyon tudtunk levegőhöz jutni (jobb is, minden túl szürkének tűnt kitekintve).
No és aztán a vámosokat sikeresen leküzdve átléptük a célvonalat. Fokozódó szívdobogás, levegő megcsap, bumm! TÉNYLEG itt vagyunk! Az első emlékezetes dolog az a tipikus pálmaház illat, ami itt mindenfelé lengedez. Itt ez a normális. Irigylésreméltó.
Na de nem tétlenkedtünk, óriás taxiba bezsuppantunk és irány az első szállásunk, Bálint haverjánál, Ziziéknék. A kapujuknál találkoztuk az első (számunkra) furcsa teremtménnyel, egy posszummal. Elég merev kis lény ez.
Na aztán cuccokkal be, seperc alatt tele lett a csöpp kis lakásuk ötünkkel meg a motyóval. A nappaliban aludtunk a földön, ergo, lépni nem lehetett semerre...(kösz a türelmet...)
Mondjuk az alvásról még megjegyzem, hogy az első pár nap érdekes volt a jet lag (=átállási probléma) miatt. Nem tudtuk, hogy most akkor tényleg álmosak vagyunk-e vagy sem. De igazából azt kell mondanom, hogy szerintem végig álmosak voltunk, kivéve amikor aludtunk.
Szoba kilátással.....ezt kaptuk az arcunkba az erkélyről
Reggeli kishaverok az erkélyen. Rainbow Lorikeet a becsületes nevük, és mindig párban járnak
Érkezés másnapján elég korán felkeltünk és elindultunk elemózsiát vadászni. A boltfelé menet minden perc rejtett valami meglepetést, úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki épp felfedezi a világot. Bizony, mert igen más világ ez. (óó, deszéép virág is ez, nahát mekkkkora póók, tyű de fura kérge van ennek az eukaliptusz fának, ódejók az illatok, úristen ott egy papagáj, jesszus amott egy banánfa, vádeszép az öböl!......stb)
és a csoda még mindig tart...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése