Utolsó szabadnap. Szívbemarkoló. Menni kellett valamerre, valami új helyre. Nem volt nehéz, Sydney óriási és kifogyhatatlan...
Palm Beach-et szemeltük ki, ami fent van északon, a belvárostól olyan 40 (több?) km-re. Ziziékkel mentünk oda kocsival, Manciék az ikrekkel már vártak. Előtte benéztünk még egyszer Ziziékhez is csodás keretes szerkezetet alkotva ezzel, ugyanis úgy fél éve, hozzájuk érkeztünk meg a reptérről egyenesen. Hmm...
Fél éve itt kezdtünk...
Már vártak a lurkók
Az idő sajnos nem volt valami fényes, mondhatni borús, és minél közelebb értünk a célhoz, annál jobban esett. Zizi egész úton hajtogatta, hogy semmi más nem bosszantja jobban, mint az eső. Ezt tényleg rengetegszer elmondta. Azért szerencsére nem volt olyan bosszús. A "minket egy kis eső nem riaszt el" felkiáltással szépen csaptuk egy bbq-t a zuhéban, ami szerencsére szép lassan feladta.
A kis lóri papi is menedékből figyeli csak a bárbekjúzó magyarokat
Hmm, itt már kész
Mire kész lett az ebéd az eső elállt, és nem is kezdte újra, úgyhogy sötétedés előtt még felmásztunk a félsziget végében lévő világítótoronyhoz. Csodás volt a látvány, az ég hasonló színben pompázott, mint az óceán...már csak egy bálna kellett volna a képbe (ugyanis már bálnaszezon van, ha nem tudnátok).
peak
indulunk fel
Csúcsfotó
Hazafelé még benéztünk Manciékhoz, aztán onnan buszra pattantunk. Ilyen is rég volt, de pont ezért jó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése