Eljött a cigánylány, mári ántoánett, az ősz raszta, a kovboj, a purple póniguy, a lányos fijúk, szuper rudolf, britniék meg a többiek. Tele lett Edward gyomra. Pörögtünk-forogtunk, igen jól mulattunk, bendőnkbe gulyást pakoltunk. Sssimi kotyvasztotta azt, el is fogyott mind, nem volt rá panasz. Imádta a nép, kiabálták is, hogy Simi, még-még, nem elég! Csak úgy bömbölt a zene, mi meg ültünk a kertben, álltunk az ágyon, ráztuk az asztalon, hadd szóljon! Szólt is biza, rengett bele a 65 fala. No, ez nem tetszett a szomszédságnak, kiváltképp annak a gonosz apának, ki folyvást ordít kölykeivel. Ránk hívta a kékeket, zsinórban kétszer, én meg a rénszarvas fejemmel nem győztem nekik mondani, hogy ájmszószorri miszter. Sajnos jöttek másodjára is, a bulirontó mindenüket, haza is kergették a népet! Ekkor történhetett a kavarodás közepette, az a szomorú eset, mely nekem betett. Drága fotógépünk, pentax fogságba esett. Nem más vitte el őt, mint a menő repper gengszter serdülő, kit valójában meg sem hívtunk, de ő jött. Jött és rabolt, készpénzt, longboardot, mindent mi könnyen markolható. A boarddal még elkaptuk, gépünk hiányát azonban csak másnap láttuk. Hopp volt ám egy kontaktunk szerencsére, ígyhát visszajött a kis pentax a másnap végére.
uff
Most mindez képekben....
















Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése